Mi az a névnap?

A névnap egy évszázados hagyomány, amely során azokat az embereket köszöntjük, akiknek a keresztneve az adott napon szerepel a naptárban. Magyarországon a névnap ünneplése a kereszténység felvétele óta része a kultúránknak, és ma is élő hagyomány.

A névnap jelentése

A névnap az a naptári nap, amelyen egy adott keresztnév szerepel a hivatalos névnaptárban. Ezen a napon szokás felköszönteni mindazokat, akik ezt a nevet viselik. A névnapos ünnepelt az a személy, akinek a keresztneve megegyezik az adott naptári napon szereplő névvel.

A magyar naptárban minden naphoz egy vagy több keresztnév tartozik. Jelenleg körülbelül 1800 név szerepel a hivatalos névnaptárban, ami azt jelenti, hogy a legtöbb magyar ember megtalálja a saját nevét valamelyik napon. Azoknál a neveknél, amelyek nem szerepelnek a naptárban, gyakran a névhez legközelebb álló változat napján ünnepelnek.

A névnapok eredete és története

A névnapok eredete a középkori katolikus egyház gyakorlatához nyúlik vissza. Az egyház az év minden napjához egy vagy több szentet rendelt, akiknek emléknapját az adott napon ünnepelték. A hívők gyermekeiket gyakran az aznapi szent után nevezték el, így a gyermek névnapja egybeesett a védőszentje ünnepével.

A martirológium szerepe

A névnapok alapját a martirológium képezte, amely egy liturgikus célra készített naptár volt. Ez a dokumentum a szentek és Krisztus vértanúinak emléknapjait sorolta fel haláluk napja szerint. A Krisztus utáni I. században a formálódó egyház vezetői szorgalmazták, hogy mártírok neveit adják a gyerekeknek, hogy fennmaradjon az emlékezetük.

A kalendáriumban eredetileg több mint négyszáz név szerepelt, amelyet később Szent Jeromos kiegészített európai nevekkel is. Ennek alapján a következő századokban több névlista is készült szerte Európában, így Magyarországon is.

A budai zsinat (1279)

Magyarországon a kereszténység felvételével és elterjedésével a XIII. század végéig a szülő és a keresztszülő választott nevet a gyereknek, a pap csak ajánlhatott. 1279-ben tartották a budai zsinatot, amikor többek között a keresztelésről is hoztak rendeletet.

Ekkor szabták meg, hogy csak a pap választhat nevet a gyermeknek, és ezt többnyire valamelyik bibliai alakról, szentről, apostolról vagy egyházfőről tette. A 13. század végétől a pogány nevek száma jelentősen megfogyott, mivel a papok ragaszkodtak a szentek neveihez.

A magyar szentek hatása

Különösen nagy hatással volt a magyar névadásra a magyar szentek neve. Az István, Imre, László és Erzsébet nevek népszerűsége mind a mai napig töretlen, részben a szentek tiszteletének köszönhetően.

A szerzetesrendek is befolyásolták a névadást: a ciszterciták a Benedek, a pálosok a Pál nevet terjesztették el hazánkban.

Katolikus és protestáns különbségek

A reformáció után Magyarországon megfigyelhető volt, hogy a katolikusok inkább újszövetségi apostolok és evangélisták neveit választották, míg a protestánsok az ószövetségi neveket preferálták. Tipikus protestáns név volt akkoriban az Éva, a Judit és a Sára, a férfiak között pedig a Dávid és a Sámuel.

A különböző felekezetek más-más napot jelöltek meg egyes nevekhez, így alakult ki, hogy a hagyományos utónevek esetében az éves naptár több azonos névnapot is tartalmaz.

Névnap és születésnap - mi a különbség?

A születésnap és a névnap két különböző ünnep, bár mindkettő az adott személyt köszönti:

• Születésnap: Az ember születésének évfordulója, egyedi dátum minden személynél.
• Névnap: A naptárban előre meghatározott nap, amelyen mindenkit köszöntenek, aki az adott nevet viseli.

Magyarországon mindkét ünnep fontos, de karakterük eltérő. A születésnapot jellemzően szűkebb körben, a közeli család és barátok körében ünneplik nagyobb ajándékokkal. A névnapot szélesebb körben köszöntik - munkahelyen, ismerősök között is -, de szerényebb külsőségekkel.

Sok idősebb generáció tagja egyáltalán nem ünnepelte a születésnapját, kizárólag a névnapok voltak számukra fontosak. Egyes családokban a névnapi ünneplés ma is ugyanolyan fontos, sőt gyakran komolyabb esemény, mint a születésnap.

Névnapok a világban

A névnapok ünneplése nem csak magyar sajátosság - Európa számos országában élő hagyomány.

Hol ünneplik a névnapot?

• Közép-Európa: Magyarország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Románia
• Skandinávia: Svédország, Finnország, Norvégia, Dánia
• Balti államok: Litvánia, Lettország, Észtország
• Dél-Európa: Görögország, Olaszország (különösen délen), Bulgária
• Egyéb: Oroszország, Ukrajna, Horvátország

Különleges hagyományok

Görögország: A görögök számára a névnap gyakran fontosabb, mint a születésnap. Sok görög név szentekhez kapcsolódik, és a névnapot vallási ünnepekkel összekötve tartják. Az ünnepelt otthon fogadja a vendégeket, akik ajándékokkal érkeznek.

Lengyelország: A névnap (imieniny) jelentősége itt vetekszik a születésnappal. Különösen az idősebb generációk körében a névnap a fontosabb ünnep.

Svédország: A névnapokat főként a család és közeli barátok körében ünneplik kisebb ajándékokkal és virágokkal.

Hol nem ünneplik?

Az angolszász országokban (Egyesült Királyság, USA, Ausztrália), Franciaországban és Hollandiában a névnap nem része a kultúrának. Ezekben az országokban kizárólag a születésnapot ünneplik.

Gyakran ismételt kérdések

Mi a teendő, ha a nevem nem szerepel a naptárban?

Ha a neved nem szerepel a hivatalos névnaptárban, ünnepelheted a névhez legközelebb álló változat napján, vagy választhatsz egy személyes jelentőséggel bíró dátumot. Weboldalunkon minden névnél jelezzük, ha nem hivatalos névnapról van szó.

Mi történik, ha több névnapom van?

Egyes nevek (például Mária, Pál) többször is szerepelnek a naptárban. A hagyomány szerint a születési dátumhoz legközelebbi névnapot szokás ünnepelni, de természetesen bármelyik napon fogadhatod a köszöntéseket.

Honnan származnak a névnapok dátumai?

A névnapok dátumai eredetileg a katolikus és protestáns egyházi naptárakból származnak, amelyek a szentek emléknapjait rögzítették. A mai magyar névnaptár ezeknek a hagyományoknak az ötvözete.

Adatok forrása: MTA Nyelvtudományi Intézet, egyházi források