Névnapi versek

Filccel írtam a bögrére
a neved, hogy tudja más is.
Ünnep van reggeltől délre,
és aztán a délután is.

Kedves [Név]!
Friss kenyér az asztalon,
meleg kéz a válladon,
s mindig, mire hazaérsz,
a polcon legyen még méz.

Ma sokszor mondják a neved,
csörög a mobil, kopognak,
és mind, aki köszönt, nevet,
hallod, ahogy mosolyognak.

Zsebemben hoztam ma neked
egy marék apró szerencsét.
Költsd el bátran, ahol lehet,
van még belőle, nem kevés.

Ráér holnap a mosatlan,
ráér a posta, a levél.
Ülj le a napra nyugodtan,
ma csak az a dolgod: legyél.

Letéptem a tegnapot,
a naptár téged mutat.
Vedd elő a kalapot,
ma az egész ház mulat.
Isten éltessen, [Név]!

Egy seregély hajnal óta
a neved utánozza kint.
Kicsit hamis a nótája,
de nem bánja, kezdi megint.
Éljen [Név]!

Ha esik, nálad lesz ernyő,
ha éhes vagy, teli kamra,
ha felnézel, sehol felhő,
ha fáradt vagy, puha párna.

Sok szabad estét kívánok,
egy könyvet, ami végig jó,
pár hangos, kedves barátot,
teát, ami mindig forró.

Minden napnak van egy neve,
ma a tiéd került sorra.
Hordd egész nap, és jár vele
egy nagy szelet csokitorta.

Messziről jön ez a négy sor,
benne egy ölelés lapul.
Bontsd ki este, csendben, akkor,
amikor a ház elcsitul.

Reggel a párás tükörre
ujjal írtam a nevedet.
Elillan, de nem örökre:
előhozza egy lehelet.
Gondolok rád, [Név].

Kicsi a lap, a hely kevés,
tiéd ma minden ölelés.
A többi nem fér rá, ezért
elmondom szóban, kávéért.

Nem vagy egyedül, ünnepel
minden névrokonod veled.
A sok közül, ha kérdezel,
nálam te nyersz, ezt ne feledd.

Ne fogyjon el a türelme,
se a víz a locsolóból,
maradjon vidám a kedve,
és kapjon bőven a jóból.

Valaki régen kimondta
legelőször a nevedet.
Névsorból tanár olvasta,
barát kiabált, nevetett.
Volt, aki éjjel suttogta,
volt, aki messziről hívott,
aki tortára rajzolta,
aki ajtót neked nyitott.
Ma pedig egyszerre mondják,
kórusban, ahogy csak bírják,
és mindegyikük azt kéri:
maradj ilyen, mert megéri.

Kedves [Név]!
Hányszor ültünk a konyhában
éjfélkor, kihűlt teával,
s mentettük meg félálomban
a világot egy-két szóval.
A világ ma várhat kicsit,
ma rólad szól ez a konyha.
Forró a tea, és most itt
senki nem siet sehova.

Ma lassan keljen, ne siessen,
a kert megvárja, és ráér.
Csönget a szomszéd, kedvesen,
s egy régi ismerős betér.
Este, ha a ház kiürül,
üljön le a régi székre,
a csokor vázába kerül,
s gondoljon a sok jó évre.
Isten éltesse!

Ha tavasszal jön a neved,
nyíljon orgona feletted.
Ha nyáron, legyen hűs a tó,
s minden dinnye piros és jó.
Ha ősszel, gesztenye zsebbe,
és alma a tenyeredbe.
Ha télen, hó hulljon csendben,
s legyen meleg a cipődben.
Bármikor jön is a napod,
a tortát mindig megkapod.

Kedves [Név]!
Végy egy reggelt, lassú fajtát,
tegyél hozzá forró kávét,
két-három kedves barátot
és egy régi dal refrénjét.
Főzd lassan, egészen estig,
kóstold meg, ha úgy jólesik.
A maradékot tedd félre:
kitart majd az egész évre.

Te vagy, aki észreveszi,
hogyha valaki csendben ül,
aki a levest is viszi,
ha valaki megbetegül,
ki mindenki napját tudja,
születésnapot, névnapot,
s elsőként a kezét nyújtja.
Ma tőlünk mind visszakapod.

Egy éve ugyanígy álltam
a küszöbödön, csokorral.
Azóta sok mindent láttam,
jöttek napok jóval, rosszal.
Volt, ami sikerült, s mi nem,
volt, hogy a busz is otthagyott,
de a te ajtód, emlékszem,
mindig, ha kopogtam, nyitott.
Hát itt vagyok ma is, megint,
egy csokorral, épp mint tavaly.
Kopogok, s nyitsz, ahogy mindig,
s a többi már nem is nagy baj.
Isten éltessen, [Név]!

Ajándékba nem hoztam mást,
csupán egy szabad délutánt.
Nincs benne se határidő,
se sorban állás, se eső.
Van benne egy árnyas pad,
egy könyv, amit rég akartál,
egy óra, ami nem szalad,
s a kávé, amit úgy vártál.
Szólj, ha beváltanád, s jövök,
és amíg pihensz, én főzök.
Boldog névnapot, [Név]!

Nevet te adtál nekem,
te hívtál vele haza,
ha este lett a kertben,
és várt rám a vacsora.
Ma én mondom a neved,
nem kiabálva, halkan,
itt ülök most melletted,
fogom a kezed hosszan.

Ma mi főzünk neked, mama,
a régi füzeted szerint,
olyan lett a ház illata,
mint régen, vasárnap, megint.
A tészta kicsit szétesett,
a cukor kimaradt, tudjuk,
de te azt mondod: finom lett,
hisz ezt is tőled tanultuk.

Kedves [Név]!
Négyperces hangüzenetek,
pulcsim, ami nálad maradt,
titok, amit nem mesélek,
és sok év, ami elszaladt.
Nem kérem vissza a pulcsit,
hordd csak, úgyis jobban áll.
Csak hívj fel este egy kicsit,
s beszélj, míg a hold felszáll.

Krétacsík volt a szőnyegen,
a te feled meg az enyém.
Nem szóltál egy hétig nekem:
átgurult a labdám, szegény.
Ma nincs csík, és nincs szőnyeg sem,
két külön város, két lakás.
Ha hívsz, átlépem, ígérem,
s most nem jár érte hallgatás.
Boldog névnapot, [Név]!

Ablakában a virága
még novemberben is virít,
és a ház apraja-nagyja
tudja, ha baj van, Ön segít.
Ma mi csöngetünk be, nézze,
kezünkben egy tál pogácsa,
és szeretnénk, ha érezze:
Ön nélkül a ház is fázna.

Ha nevetsz, zeng a lépcsőház,
megáll a postás kapuban,
olyan, mint a meleg parázs,
ki fázik, melegszik abban.
Ma is legyen rá elég ok:
egy vicc, egy elszúrt sütemény,
ezer kicsi, buta dolog,
és a postás megáll, szegény.

Te szerelted a biciklit,
a csapot, ami csöpögött,
és a térdemet is kicsit,
ha elestem a kert mögött.
Ma nálam a csavarhúzó,
ha valami romlik, szólj, jó?
Igaz, te mondod meg, hogyan,
úgy, ahogy mindig: nyugodtan.

Százszor mesélted már, papa,
a nagy harcsa történetét,
s évről évre nő a hala:
mutatod, ekkora, nézd!
Meséld el ma is, figyelek,
mintha először hallanám.
Idén két méter is lehet,
és bólintok rá, nagyapám.

Négy emeletet cipelted
velem a hűtőt, lift nélkül,
és közben végig nevettél,
s átfért a kanyarban végül.
Ma a hűtő teli, gyere,
nem kell hozni mást, csak magad.
Csak kinyitjuk, nem visszük le,
és a hátad is megmarad.
Boldog névnapot, [Név]!

Ha összeomlik a rendszer,
Ön először kávét kever,
s mire megissza, a csapat
már tudja, mi a feladat.
Ma a kávét mi keverjük,
a hibát is mi keressük.
Üljön le, és kortyolgassa,
most mi kapkodunk, hadd lássa.

Régen te voltál a kisebb,
ma fölém nőttél egy fejjel,
s nem lett a hangod csendesebb,
most is felhívsz néha éjjel.
Hívhatsz bármikor, felveszem,
akkor is, ha morgok kicsit,
s ha kell, a kocsit is viszem,
és nem kérek érte semmit.

[Név], ez most rövid lesz.
Tudom, nem kérsz semmit, soha,
és zavar, ha ünnepelnek.
Hát ma nem lesz nagy lakoma,
csak páran, akik szeretnek.
Egy szelet torta, kézfogás,
egy „boldog névnapot”, halkan,
és aztán semmi, semmi más,
ezt kibírod most nyugodtan.

[Név], ez a te napod!
Papírkorona fejeden,
a kanapéból lett a trón,
mindenki szót fogad neked,
s a macska ül a lábadon.
Ma te mondod meg, mi legyen,
és ki mennyi tortát egyen.
Fogat azért mos a király
este is, mert ez a szabály.

Tavaly még ölembe fértél,
idén a vállamig érsz már,
most a polcig is felértél,
ahol a sütis doboz vár.
Vegyél belőle, ma szabad,
a morzsa a földön marad.
Jövőre feljebb lesz, persze,
s kezdődik újra a verseny.

Kedves [Név]!
Reggel, mire felébredtél,
lufi várt az ágyad végén,
s mikor megláttad, nevettél,
hab volt a bögréd tetején.
Este te választasz mesét,
ha kéred, a könyv egészét,
és a villany ma tovább ég,
amíg nem mondod, hogy elég.

Ma a nappali egy pálya,
két szék között áll a kapu,
és te vagy a meccs királya,
s hiába vetődik apu.
Tíz-nulla, győzött a csapat,
a váza épp csak megmaradt.
Most jöhet a torta, gyere,
tiéd az első szelete.

Kukorékol a kakas,
hápog egyet a kacsa,
a kecske mekeg, makacs,
röfög a kis malacka.
Ki-ki a maga nyelvén
köszönt a nap reggelén.
Köszönj, és nevess egyet:
kukurikú, háp, mek-mek!

Te mutattad meg, hogyan
kell üzenetet írni,
most írom, igaz, lassan,
és már kezdem is bírni.
Küldök szívet meg tortát,
és véletlen egy pandát.
Nem tudom, hogy jött oda,
de a panda is csoda.
Isten éltessen, [Név]!

Ezer kilométer innen
is tudom, hogy ma ünnep van.
Levesed illata nincsen,
csak a hangod a vonalban.
Fejben ott ülök, és nézlek
a régi helyemen, balra.
Ha majd hazamegyek, kérlek,
főzz egy levest az asztalra.

Kedves [Név]!
Évek óta nem beszéltünk,
mindig közbejött egy és más,
nyolc évig egy padban ültünk,
ma a naptár szólt rám: hívd már!
Nem tudom, most mi van veled,
kivel nevetsz, és merre jársz,
de ma kimondom a neved,
és hátha te is erre vársz.

Futottál a bringa mellett,
és fogtad hátul a nyerget,
aztán egyszer elengedtél,
én mentem, te meg nevettél.
Most én sétálok melletted,
úgy, ahogy régen te tetted.
Csak elengedni nem tudom,
és most már nem is akarom.

Kedves [Név]!
Tudom, nehéz év ez neked,
nincs kedved ma ünnepelni.
Csak hadd fogjam meg a kezed,
nem kell semmit se felelni.
Itt ülök, amíg kell, csendben,
nem mondom, hogy minden rendben,
csak azt, hogy nem vagy egyedül,
és hogy az ég is kiderül.

Ön tanított meg olvasni,
betűt betű után, lassan,
és hogy ne féljek hibázni,
s ha kell, kimondani bátran.
Most én írok Önnek, végre,
bár tudom, nem lett hibátlan.
Piros tollat tegye félre,
csak nézze: hálám határtalan.

Nincs ajándékom, se csokor,
csak ez a négysoros versem.
Ebből elfogyott három sor,
negyedik: Isten éltessen!

Sütöttem neked egy tortát
a recept szerint, pontosan.
Csak felvett egy lapos formát,
és füstölt is, de csinosan.
Ezért hoztam két kanalat
meg egy doboz tejszínhabot,
mert minden szép a hab alatt.
És kívánok szép névnapot!

Ma kétszázan írtak neked,
a felét nem is ismered.
A nagynénéd háromszor írt,
egyszer hangüzenetben sírt.
Ez itt a kétszázegyedik,
egy lájk is elég, ha tetszik.
Tedd le a telefont estig,
a köszi ráér reggelig.
Boldog névnapot, [Név]!

Ma te választod a zenét,
s bár hallottam már a felét,
mehet ugyanaz tízszer is,
sőt, mondom: na még egyszer is!
Holnaptól megint én jövök,
ma még csak halkan dörmögök.

Ma tiéd a torta, csokor,
a legjobb hely a kanapén,
a fürdőszoba bármikor,
de a cseresznye az enyém.